„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2008. december 28., vasárnap

Itt született Kós Károly

Néhány nappal ezelőtt töltöttem fel a blogteremre azt a vitairatot, amely a Várad című folyóiratban jelent meg nem is olyan régen (ekkora terjedelmű s dörgedelmű számonkérések, eszmefuttatások ugyanis helyi lapban nem jelenhetnek meg), és amelyben arról értekezem, kik és hogyan, illetve hogyan nem ápolják Kós Károly emlékét Temesváron. Mivel nem kívántam ünneprontó lenni, úgy döntöttem, az íróóriás romos szülőházáról készült felvételeket karácsony után teszem közé. A képekhez, azt hiszem, szükségtelen magyarázatot fűznöm. Azt viszont fontosnak tartom megjegyezni, hogy a történelmi ingatlan jelenlegi lakói nem sokat tudnak arról, mit jelöl a temesvár-józsefvárosi épület egyik beszögelésében porosodó, idősödő tábla. Ennél tragikusabb, hogy a témában való nagyobb jártasságot nem is várhatjuk el tőlük mindaddig, amíg parányira zsugorodott közösségünk elöljárói érdekképviselet, hagyományőrzés helyett az önérdek-érvényesítéssel vannak elfoglalva, azt gyakorolják boldogan és frissen, gátlások és szégyenérzet nélkül, visszaélve ekként Kós Károly nevével, szellemi hagyatékával, no meg a bizalmunkkal.





Nincsenek megjegyzések: