„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2010. június 10., csütörtök

Dobolva küzd a rontások ellen a váradi gróf. Beszélgetés Erdély egyetlen sámánjával

Orosz Gellért: Örvény (1959, MNG)

Burckhardt Pál volt már aszkéta, vegetáriánus és színházi alkalmazott. Oktatott jogát és több éven át karatézott. Édesapja arisztokrata származású szebeni száz volt, édesanyja magyar, mindketten régi vágású keresztények, ezért kétségbeesve figyelték gyermekük fura megnyilvánulásait. Tanácstalanságukból kiutat keresve fordultak végül pszichológushoz.


Felvétel indul

– Mi különbözteti meg önt a többi embertől?

– Szerintem semmi. Nekem is ugyanúgy két kezem és két lábam van, mint másnak, ugyanolyan belső szervekkel rendelkezem, mint a többiek, és embertársaimhoz hasonlóan én is anyától meg apától születtem. Bár az nem kizárt, hogy hiányos a testfelépítésem, hisz még nem bontottam magamat szét teljesen.

– Tehát nincs hét ujja, harminc oldalbordája.

– Jaj, dehogyis! Persze előfordulhat, hogy a sámánnak, táltosnak, vagy nevezzük, ahogy akarjuk, a természetestől eltérő számú foga van, és burokban jött a világra. Ám nem ettől sámán a valódi sámán. Társaim egyikén-másikán valóban vannak bizonyos ismertető jelek, jegyek, tudományukat pedig felmenőiktől tanulták, ám nem ezek a legjellemzőbb tulajdonságaink. Hisz bármerre megyünk, mindenütt ősi sámáni kultúrába ütközünk. Mert megmaradt, konzerválódott. Ha megkérdi, történtek-e velem megmagyarázhatatlan dolgok, igennel kell válaszolnom. Alig múltam egy éves, amikor nagyon beteg lettem. Hozzátartozóim azt hitték, végem lesz, örökre elveszítenek. Én azonban hirtelen meggyógyultam. Meggyógyultam és megváltoztam. Bizonyára érdekli, miben nyilvánul meg ez a másságom? Abban például, hogy utazni tudok távolabbi világokba. Afélékbe, amelyek azért másmilyenek, mert a tudatunkban vannak.

– Az ősök világába?

– Buddhista vagyok, a buddhizmus pedig a reinkarnációt hirdeti. Azt mondta nekem egyszer az egyik láma: felmenőink bennünk vannak. Ennek tulajdoníthatóan van ön most itt. Ezt támasztja alá a genetika is. Az ősök világa olyan, mint az a filmfelvétel, amely a tudattalanban rögzül. Ha valamiért el kell oda menned, akkor az említett felvételeket szükséges megnézned. Aláhúzom, nem halott személyekkel való találkozásról van szó.


A látszat csal

– Miként ismerte fel azt, hogy sámán?

– Látván, miket művelek, édesanyám meg volt győződve arról, hogy hiányzik az egyik kerekem. Kétségbeesésében elvitt a pszichológushoz, aki kiderítette: szó sincs bolondériáról. De mivel a nyugati kultúrában ismeretlenek a sámánok, senki sem volt tisztában azzal, kik és milyenek ők. Emiatt nézték értetlenül azt a gyermekkori szokásomat, amelyről most már tudom, mi indokolta. A csörgő helyett ugyanis én egy botot fogtam a kezemben. Ezt rázogattam, közben mormogtam, énekelgettem és ringatóztam, képzeletemben pedig mesék körvonalazódtak: az ekként megfogalmazódó történeteimre viszont nagyon hamar ráuntam. Elengedtem magamat, elindultam. Utakat, ösvényeket kerestem, hogy megértsem, mégis mi miként, miért van. A keleti filozófiával, tanokkal, vallásokkal és harcművészetekkel később kezdtem foglalkozni. Sokáig karatéztam, majd nekiálltam jogázni. Már buddhista voltam, amikor Magyarországon összefutottam néhány táltossal. Ők kérdezték meg tőlem első ízben, nem-e vagyok sámán, mivel a megnyilvánulásaim arra vallanak. Észrevételük beigazolódott.

– Nem zárja ki egymást a buddhizmus és a sámánizmus?

– Soha, sehol. A nyugati kultúrkörben felnőtt ember ugyan hajlik afelé, hogy bármit önnön szemszögéből minősítsen, és fenntartsa: aki keresztény, az nem buddhista, és fordítva, Japánban ellenben ez nem így működik. Ott egyazon időben lehetsz keresztény, buddhista meg sintó, ez az állapot senkit sem zavar. Az, hogy én sámán vagyok, számomra elsősorban munkát jelent, ezért minden további nélkül össze tudom hangolni a buddhizmussal. Amúgy a kettő valójában egy, hisz a buddhizmus magába olvasztotta a tibeti sámánizmust, a tibeti sámánizmus pedig befogadta a buddhizmust. A tibeti buddhizmus egyébként mindközül a legteljesebb, sok mindent magába foglal, a sámánizmus pedig az által, hogy aktivizálja, csak jót tesz neki.


Koncepció

– Ön azt vallja, nincs teremtő isten, mi több, istenek, istenségek sincsenek. Mégis miben hisz?

– Semmiben sem hiszek. Én tapasztalok, azaz tudom, hogy mi miként van. A hittel ugyanis vigyázni kell. Hadd kérdezzem meg: hisz magácska Mickey Mouseban? Persze, hogy hisz benne. Hisz benne, ha látja a tévében. De ha nem lenne jelen sem a tévében, sem máshol, nem hinne benne, hiába erősködnének egyesek. Buddha kijelentette, hagyjuk békében az isteneket. Mi hasznunk van nekünk ugyanis abból, hogy vannak? Ők is múlandók, ugyanúgy mint mi, csak nálunknál egy picit többet élnek. Na már most, vizsgáljuk meg, hogyan állunk a tudatunk természetével. A világegyetem összes szintje benne van mindegyikünk tudatában. Miért? Azért, mert beszélünk róla. Én beszélek róla, te beszélsz róla, mi beszélünk róla. Úgy véljük, az univerzum végtelen és nagy. De mihez képest olyan, amilyen? Hozzánk képest, mivel mi kicsinek tartjuk magunkat. Ha viszont kivesszük onnan saját egzisztenciánkat, megszűnik a nagy, a kicsi, a végtelen, a véges, az isten, az ember, a démon, egyszóval minden. Kiderül, a felsorolt lények, entitások olyan energiamozgások által kiváltott tudatállapotok, amelyek karmikusan keletkeznek és párhuzamosak egymással. Butaság az az elmélet, miszerint van egy föld alatti ország, a pokol, amely az ördögöké, és van az ég, ahol az angyalok laknak meg az isten, és amelyről nem tudni, hol kezdődik. Szerintem itt kezdődik a földön. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ezek a világok együtt léteznek. Amit mi tudatnak nevezünk, azon keresztül lépnek velünk kapcsolatba a démonok és az égiek, vagy aminek nevezzük őket. Van, aki ennek hallattán azt mondja, te hülye vagy fiam, szkizofrén, menj, kezeltesd magadat. És mivel a tudomány a jelenségek mindenikére előszeretettel aggatott cifra latin szavakat, a látomásokat halucinációnak nevezte el. Persze nem tagadom, hogy léteznek bolondok. Az ősi és a modern elméletek azonban csak abban az esetben vállnának egymással kompatibilissá, ha képviselőik egyeztetnék nézeteiket. Az én álláspontom szerint felhők felett tronoló teremtő isten nincs. Mert ha lenne, őt is meg kellett kreálnia valakinek. A keresztények azzal érvelnek, hogy ő mindig is volt. Aztán, hosszas semmittevést követően egyszer csak rájött a teremtésinger. És teremtett. Rosszul persze, hisz egyebek mellett a saját ellenségét is létrehozta. Ám az isten világa nem lesz örökké tartó, mert azt egy szép napon az alkotó önkezűleg meg fogja semmisíteni. És akkor ismét magára marad majd a fennvaló a végtelen semmiben. Ez a fajta gondolkodás rettenetesen primitív és korlátozott. A keleti ember azt tartja: van egy kezdet, ami relatív, az események pedig ritmikusan váltogatják egymást. Valójában minden ritmikus, akár a légzés vagy a szívverés. Ezt a végletek közti ingadozást utánozza a sámán dobverése. Pusztít, teremt, pusztít, teremt. Vannak, akik egy egyszerű fadarabot ütögetnek, és vannak, akik csörgőt használnak.


Gyakorlatok – zenei aláfestéssel

– Burckhardt Pál miért választotta a dobot?

– Nem én választottam, a dob jött hozzám.

– És egyáltalán, mire szolgálnak a hangszerek?

– Velük, a segítségükkel indulsz el. Egyfajta utazóeszközök. Miután ütök hármat és elmondok egy mantrát, kezdetét veszi a folyamat. Hogy utána mi történik, azt képtelen vagyok felidézni. Allítólag folyton ismétlem magamat.

– Extázisba esik?

– Részben, mivel tudom, hogy dobolok, hallom a zajt, ütemesen mozognak a kezeim, de ugyanakkor fogalmam sincs, hol vagyok. Elmegyek és visszajövök. Miután kinyitom a szemeimet, rendkívül gyengének érzem magamat, légzési és nyelési zavarokkal küzködöm, és három-négy egymásra vetített kép is imbolyog előttem. Eléggé kellemetlen, de néhány másodperc alatt magamhoz térek.

– Naponta hányszor, hány percen át meditál?

– Délelőttönként egyszer, de akkor három fajta meditációt végzek, mindhárom egy-egy órát tart. Azért vonnom őket össze, mert délután a klienseimmel kell foglalkoznom.


Forgatókönyv

– Mit akarnak a modern evilágiak egy sámántól?

– Problémáik vannak. Például rontás van rajtuk. Aki ezt hallja, elmosolyodik. Amíg át nem tanulmányoztam Jungot, én se hittem, hogy létezik ilyesmi. Ő beszélt először kollektív tudattalanról. Abban van benne az egész világegyetem, általa állunk kapcsolatban egymással. Ezért van az, hogy ha én rosszul érzem magamat, az a környezetemben élőkre is kihat. Olyan nincs, hogy én elérem a nirvánát, a többiek pedig csinálnak, amit akarnak. Mert addig senki sem lesz megvilágosodott, amíg mások még a közelébe sem kerülnek. A lényeg az, hogy a kollektív tudattalan összetart bennünket, általa olyan hatások érhetnek minket, amelyekre nem is számítunk. Ha valaki marhára gyűlöl valakit, bevethet ellene régi mágikus módszereket, amelyekkel rosszat képes neki okozni, ám a 21. században erre már senkinek sincs szüksége. Túl sokan vagyunk, így a gyűlöletenergia is könnyebben megfertőzi az egyént. Kiváltképp, ha védtelen. Az illető azt fogja érzékelni, valami nincs rendben körülötte. Ebből kifolyólag jön majd el hozzám, nézzem meg, mi van. Szerencsére több módszerem van erre. A buddhistával kezdem, azzal a legmagasabb szinten elemzem ki a tényeket, oldom meg a gondokat. Sámánként a konkrétumokra térek rá. Fontos, hogy mindenki megbánja azokat a gonosz, buta tetteit, amelyeket mások ellen követett el. A javallott szertartást az egymást követő három hónapban kell elvégezni, havonta egyszer. A hold ugyanis az a bolygó, amely előidézi a változásokat, és mint ismeretes, három hónap alatt háromszor kerüli meg a földet.

– Konkrétan mit csinál a „páciensekkel”?

– Semmit. Részt vesznek a ceremónián, majd hazatérve elvégzik az általam javasolt meditációt.


Szereposztás

– Visszatérnek önhöz ezek a személyek?

– Vissza.

– Tehát nem veszi le róluk rendesen a rontást.

– Nem azért térnek vissza, mert elégedetlenek, hanem azért, hogy egészen jól érezzék magukat a bőrükben. Gyakran nekem kell leállítanom őket, és értésükre adnom: csak valóban fontos ügyekre keressenek nálam megoldást. Persze van, aki minden apróságot lényegbe vágónak tekint. A legtöbben azt szeretnék, hogy gombnyomásra múljanak el a nyavalyáik. Mindenekelőtt össze kell raknom őket, és el kell mondanom nekik, miként változtassanak a sorsukon.

– Férfiak vagy pedig nők veszik inkább igénybe a szolgáltatásait?

– Több nő, de azért panaszos férfiból is bőven akad.

– Fiatal férfiból.

– Miből gondolja?

– Sejtettem. Divatosak manapság a távolkeleti eszmerendszerek.

– Mindig is divatosak voltak, csakhogy az átkosban titokban tartották. Pedig akkor is mindenki mindenhova járt és mindenfélével foglalkozott.

– Ezzel együtt ön az egyetlen sámán Romániában.

– Az egyetlen aktív. Én ugyanis ország-világ előtt merem vállalni azt, amit csinálok. Bárki megkereshet, bárki részt vehet a szertartásokon. Ennyi.


Snitt

– Utalt már arra, hogy a sámánkodás a foglalkozása. Ki volt a mestere?

– Számos fogást mástól lestem el, de magát a „szakmát” nekem kellett felfedeznem. Énekeimben szanszkritül, tibetiül és magyarul fogalmazok, néha viszont nemlétező nyelven dalolok, ám ezt a tudást nem mester adta át nekem, csak úgy jött. A precíz buddhista tanokban azonban csakis egy mester irányításával mélyülhet el az érdeklődő.

– Pénzért gyakorolja a hivatását?

– Pénzért, mert ma már semmit sem adnak ingyen. Ha a klienseim disznóhúst hoznának, vagy rizset, nem fizethetném ki a villanyfogyasztást és a lakbért.

– Amúgy mi az eredeti mestersége?

– Dolgoztam színházban, jógázni tanítottam felnőtteket, karatézni fiatalokat, és kipróbáltam, milyen aszkétának lenni. Alapjában véve azonban mindig sámán voltam.

Nincsenek megjegyzések: