„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2011. november 23., szerda

KIA FENEEZ

levelet küldött az egyik észak-keleti (marginális) magyar város önkormányzatának, mivel a hatóságiak kíváncsinak mutatkoztak a város rehabilitációjával kapcsolatos LAKOSSÁGI VÉLEMÉNYEKRE (erre a célra még egy önálló weboldalt is előállítottak). A küldemény a következőket* tartalmazta. S bár a címzettek azt ígérték, mindazoknak válaszolnak, akik névvel és email-címük megadásával hallatják hangjukat, a feladó a mai napig nem kapott még egy rövid köszönömöt sem. Nahát!! Most azt feltételezi, hogy hozzászólása a feje tetejére állította az intézmény illetékeseit, hisz az ENGEM ÉRDEKEL négylábú alfajta errefelé annyira ritka, mint a fehér holló. 

*Tisztelt városvezetők, városszépítők!

Mindenekelőtt üdvözlöm Jászberény központi negyedének felújítási szándékát. Többed magammal úgy hiszem, erre már nagyon régen megérett az idő. Örvendek ugyanakkor annak is, hogy az elkészült tervrajzokat a lakosság is megtekintheti, illetve véleményezheti. Sajnálatosnak tartom viszont, hogy a mai polgár ilyen téren is érdektelen, következésképp nem él a felkínált lehetőséggel. Tartózkodásának azonban minden bizonnyal megvan az oka. Előfordulhat, hogy nem igazán érzi, tényleg számít, mit gondol, mivel az utóbbi években, évtizedekben nem is nagyon számított.

Ami pedig a magam szerény álláspontját illeti: csakis gratulálni tudok a mérnök uraknak és arculattervezőknek, hogy térrendezéskor figyelni fognak a zöldövezetek megőrzésére, s nem követik majd a fakivágásokat, bokorirtásokat követelő, intenzív és esztelen betonozással, fullasztó kövezéssel járó szürke nyugat-európai trendet. Az adottságokhoz természetesen alkalmazkodni kell, bár ilyen szempontból nem igazán van, mihez, hisz Jászberény leendő főterének architektúrája sajnos nagyon kevés építészeti remekművel rendelkezik, inkább semmitmondó, értéktelen. Épp emiatt talán jobban oda illene figyelni arra, miként lehetne esztétikussá, érdekessé, befogadhatóvá, élvezhetővé, élhetővé s színesebbé tenni a korzót, azaz a jövőbeli sétálóutcát és ingatlanjait (miután – feltételezem – az autós forgalmat végleg és végképp kitiltják majd a centrumból). Tehát több virágot, könnyedebb, játékosabb formákat kívánok az erősen szocreálos, régi vágású Jászberénynek. Az itt élőnek, a távolabbról ide költözöttnek ugyanis szüksége van arra, hogy otthon érezze magát benne, felfrissüljön, ha kilép az utcára. A számottevő sík felület, lehangoló szögletes alakzat és gyászos kockaház aktuális jellegének megőrzésével lehetetlen megfelelni ennek az óhajnak.

Dicséretes továbbá, hogy a téren a víznek is kiemelt helyet biztosítanának. Ám ha azt nézzük, hogy az országon végigsöprő szökőkút-állítási hisztéria sok esetben erősen blamálta a kivitelezőket és az ötletgazdákat, vigyázni érdemes a megvalósításával. No meg a folyamatos és állandó karbantartás nehézségeivel, költségeivel is számolni javallott időben. A város-rehabilitáción már átesett településeken nem egy esetben – és főként a lakosság gondatlansága okán – a kutak lefolyói rendre bedugultak, így többnyire öntöző-rendszerként működtek. Ha működtek.

És ami mindezekből következik és nagyon fontos: nem ártana egyéni elképzelésekkel előrukkolni, s nem nóvumként előadni azt, amit másutt már valóra váltottak. A kidolgozott projektek – bár látványosak és rengeteg szellemi munkát igényeltek – sajnos nem sok sajátosságot tartalmaznak (és ezen nem a „jász közösséghez” való tartozás túlzott és minden áron való hangsúlyozását értem). Sőt. Az egykori kőhíd jelenlegi, trendi változata, no meg a hozzá tartozó mellvéd rózsaszín részlete már-már a jó ízlés határait (is) feszegeti. Mondhatnám ezt is: jobb, szerethetőbb volt a régi. Egy szakszerű restaurálás nagyszerűen (és olcsóbban) megoldotta volna a problémát. A kétirányúsított gépjárműforgalommal pedig abszolút nem érthetek egyet, hisz – ha már az európai módit vesszük alapul – a cél inkább a városközpont tehermentesítése, felszabadítása kellett volna, hogy legyen. Ezzel szemben a gyalogos ismét másodrangú polgár lett, kiszolgáltatott helyzetbe került, és természetesen továbbra is kerülgetheti a gépjárműveket, ízlelgetheti a szmogot, éppúgy, mint eddig, hacsak nem fokozottabban.

Végezetül sok sikert és óvatosságot kívánok Önöknek szépítő szándékú és újító szellemiségű elképzeléseik gyakorlatba ültetéséhez.
Köszönettel:
xyz

Nincsenek megjegyzések: