„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2011. november 27., vasárnap

Un baiser légal

ne vaut jamais un baiser volé.
(Hogy ne csupán a szőrösökről essék szó. Hisz szeressük mi őket is, de na. Vannak határok. Pl. úgy csókolni, mint a fickó a képen, senki sem tud, csak ha lefizetik. Trükk, montázs, santázs. Korrupció. Csak zárójelben mondom el, hogy tegnap este sikerült bepakolnom az egyik szekrénybe, következésképp egy tűt azért már le lehet ejteni a szobában. Tévézni azonban még nem tudok, és a számítógépem sincs összeszerelve, ezért egyelőre a blogírást is hanyagolnom kell. Van ugyan egy laptopom, ám a nappalinak pont abban a sarkában, amelyet most megközelíteni lehetetlen. Marad tehát az írógépes megoldás, esetleg a toll, majd a szkennelés. Működik viszont a hűtő, mint a bolond, esztelenül viselkedik, amikor beindul. Erről jutott eszembe a csók. Istenem, két éven át nélkülöztem a hűtőt.)

Nincsenek megjegyzések: