„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2012. február 20., hétfő

Anonim bagósok

Amióta sehol sem szabad bagózni, még ott sem, ahol szabad, minden bizonnyal megalakul majd az Anonim Bagósok Egyesülete, amelynek tagsága hetente egyszer-kétszer - de csakis a napi dózis elfogyasztása után - össze fog ülni valamelyik társasház alagsorában, a panel előtti padokon, kukákon, esetleg az elhagyott és elhagyatott kórházban, kocsmában, hogy a károsultak mindenikének alkalma legyen elmesélni dohányzása történetét, beleértve az elszenvedett és elkövetett tragédiákat, traumákat, tehát a pénztelenségtől a még nagyobb leszegényedésig vezető utat is. Előre sem sajnálom az ilyen jövőbeli brigádok vezetőjét, aki feltételezhetően közülük való lesz, és anonim, mert még a levegővételre sem lesz ideje.
Ha még azt is hozzávesszük, hogy van egy ország ezen a földön, ahol még az ablakon sem szabad kiereszteni a füstöt, nehogy a cigarettázó megmérgezze bűzével a szomszédot, el nem tudom képzelni, hány efféle szervezet, banda, osztag, kommandó, egység, kör és klikk fog megalakulni, s mennyibe fog kerülni ezek eltartása az államnak. Mert a civileket támogatni illik, kell, főként ha anonimok, azaz szerények, és főként ha leszokni akarnak (minisztériumi segítséggel, uniós támogatással).

Nincsenek megjegyzések: