Bejegyzések
*bejegyzés helyett
Két nap kimaradt, de mi egyebet tehetsz, amikor a lakótársad palacsintát süt a legnagyobb kánikulában, délidőben, csukott ablaknál, minthogy azért sem jegyzetelsz?
Márpedig K. palacsintát sütött a motelszobánkban, délben, csukott ablakoknál, amikor tegnap visszaérkeztem a szokásos délelőtti sétámból. Meg is mondtam neki, hogy ez egyáltalán nem szép tőle, hisz ha időben szól arról, milyen szándékai vannak, nem tömöm tele magamat fagyival, nem teregetem ki az ágyneműt, nem iszom meg a maradék tejet, nem szerelem fel a szúnyoghálót, és talán még egy kiló tehéntúrót is vásárolok hal helyett - tölteléknek. K. azonban a nagy sercegésben meg sem hallotta, hogy beállítottam, mert miután végzett a palacsinta-hajtogatással, leült enni, egy szál gatyában a tűzhely mellé, kezében egy rúd kolbásszal és két póréhagymával, nyakig olajosan, mosdatlanul, csuromvizesen, szerszámait pedig belehajította a fürdőszobai mosdókagylóba.
Napozni nyilván nem jutottunk el, egyébként ma sem, hisz immár 48 órája szellőztetek, az ablak bal szárnya pedig épp a számítógépasztal fölé nyílik, és így ellehetetleníti a szellemi munkát. K. amúgy is alszik és horkol, csak a kávéját itta meg a sütés óta. Ha nincs a hűtőben valami ínyére való, akkor inkább nem eszik semmit. Egyszer ugyan megpróbálkozott a tejbegrízzel, ám utána két napig rosszul volt tőle. Azóta inkább koplal, annak ellenére, hogy szerintem akkor is a nagy mennyiségben elfogyasztott zakuszkás palacsinta akasztotta ki..
Csodálom nagyon, hogy máig kibírtam itt, ebben a lakosztályban és ebben a melegben. **Nem hinném, hogy még egyszer elmennék K.-val nyaralni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése