„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2012. augusztus 10., péntek

Maradjon inkább a kakiszag

Így, hétvégén, amikor megdicsérnek, hogy szép volt a hétfői frizurád, és milyen jól néz ki a ruhád, majdhogynem úgy, mintha új lenne, csakis azt tanácsolhatom: ne akasszatok be illatosítót a vécékagylóba. Elsősorban azért ne, mert onnan ki kell emelni valahogy, amikor véletlenül (vagy szándékosan) beleesik a löttybe. Ha nem megy, marad alternatívaként a dugulás felvállalása, ami viszont azzal jár, hogy az egész házat elönti a szar, sőt, még az alsó szomszédhoz is lefolyik.
Harmadik megoldásként hívni lehet a vízvezeték-szerelőt. Ő ugyanis nem sokat vacakol, hanem egyből belenyúl a budiba, ha jó kedvében van, akkor szét is szedi darabokra, mi több, még a fürdőszoba egyéb tartozékait is összetöri, felvágja, szétreszeli, beleértve a méregdrága csempét, amit egyedi elgondolások alapján készíttettek maguknak a lakástulajék. Utána - nyakig kakisan - a szerényen névtelensége burkolózó melósod, akit most látsz életedben először (és reméled, utoljára), kimegy a konyhába, s ott annak ürügyén, hogy rohadtul szomjas, mindent összefogdos. Ilyenkor kerül sor az év első igazi nagytakarítására, mert ilyenkor van csak lelkierőd kidobni a szemétre a teljes étkészletet, pohár- és csészerendszert, végül pedig a mosdót és a mosdó felszerelését, a hűtőt és a hűtő tartalmát. Egyszóval mindazt, amivel a duguláselhárító legény munkaidejében összetalálkozhatott.

Nincsenek megjegyzések: