„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2013. március 28., csütörtök

A kertészem nem enged meg magának nyomokat. Locsolkodós bejegyzés

A szomszédomban lakó hölgy, bár nem ismerem, sőt, tegnapig még csak nem is láttam, nagyon kedves, takaros háziasszony hírében áll a megyedben, amely csupán néhány utcácskára terjed ki, de sokan lakják, mintegy negyvenen az egész települést. Az ő háza mindközül kiválik és felkuszik a domboldalra, így már többször megcsodáltam, mennyire szép és rendezett az udvara. Ezért is lepődtem meg, amikor nemrégiben kizárólag azért kiabált át a kerítésen, hogy megkérdezze, szemezek-e a 8-as számú választókörzet kertészlegényével, mert nagyon úgy tűnik, hogy igen. Hirtelenjében nem értettem, miből következtet erre, hisz mint említettem, sosem találkoztunk, tehát azt sem sejtheti, hogy igen. Nem gyaníthatja, hogy reggelente valóban a függöny mögül lesem ki, mikor indul el a daliás kertész megfejni a tehenet. Aztán mintegy ráérezve enyhe rosszallásomra s bizonytalanságomra, kifejtette, megjegyzése bók kívánt lenni a nagyszerű háztartásomnak, amit úgyszintén nem értettem, mivel azt is hozzátette, hogy a lábnynomok, amik viszont mindig belerontanak az ágyásaimba, roppantul hasonlítanak valamire, amivel gyakran szembesül. Nem faggattam tovább, hanem kijelentettem, bizonyára téved, mert az én segédem nem sáros csizmában közlekedik, hogy árulkodó jeleket hagyjon maga után, hanem traktorral. Erre picit mintha megkönnyebbült volna, s felsóhajtott.

2013. március 24., vasárnap

Mária Terézia emlékeztet

Mária Terézia pénteken sajtótájékoztatót tartott, és bejelentette, hogy jövő évben ugyanitt és ugyanebben az időpontban ismét közlendője lesz az újságírókkal. Az ORFK News online riportere megkérdezte, Őfelsége miről fogja 2014 márciusában tájékoztatni a médiát. Mária Terézia erre leszögezte, nyilván a szabadságjogokról, amelyekkel elhalmozta az országot. Úgy vélte ugyanis, hogy a népet állandóan emlékeztetni kell az ellene elkövetett jóttetekre, mert a nép villámgyorsan felejt. Erre egy másik akkreditált meghívott afelől érdeklődött, milyen minőségében formál erre jogot magának Mária Terézia 2013-ban és 2014-ben. A császárnő szűkszavú válaszában így fogalmazott: titkos paktumot kötött a katolikus egyház újonnan megválasztott fejével, ezért erről bővebb tájékoztatást egyelőre nem adhat. 
Az értekezletet állófogadás zárta, amelyen az uralkodónő húsvétra való tekintettel egy-egy bécsi szelettel kedveskedett a jelenlévőkkel.

2013. március 22., péntek

Kárt nem nehéz okozni

Apa már két hete a virágágyásaimra parkolja le a szerelvényt, és ez roppantul bosszantó. Ma ugyanis hiába mentem ki locsolni öt liter vízzel, mert azt kellett látnom, hogy a nagy gonddal elültetett húsz tő tulipánból már csak öt maradt életben (kb. napi két tő az elhalálozási ráta), az összes többit kicsinálta. Valójában még a kárt sem tudtam hiánytalanul felmérni, mivel apa reggel csupán a mozdonnyal indult el, a csatolmányok itt maradtak.
Azt még nem mondtam el senkinek - ezért akár érthetetlen is lehet, amit leírtam -, hogy a múlt héten apát felvették a vasúthoz kalauznak, de csak azzal a feltétellel, ha vásárol magának egy vonatot, mivel a társaságnak nem telik beszerzésekre. Arra is megkérték, gondoskodjon a karbantartásáról és a biztonságáról, ha megveszi, s enyhén jelezték felé, hogy műszak végén mindig el kéne szállítania a pályaudvarról, amiként az ügyvédnek a periratokat, a háziorvosnak a sztetoszkópot. 
Ennek az igénynek tulajdoníthatóan kerül szinte naponta az acélmonstrum az udvarunkra, s ennek betudhatóan pusztultak el a szép virágjaim. 

2013. március 20., szerda

A használt is megfelel, de utasítások nélkül kérem

Nem csupán működőképes telefont, de egy működő- s beszédképes Bélát is keresek mellé.
Ha már lxxxxx, legyen nagy.
Megígérem, hogy B-t nem küldöm el búvártanfolyamra. Egyedül. Csak egyben együtt a kettőt. Mert én ritkán szólok bele.

2013. március 13., szerda

Szenq

A hét ötödik napja mindig a legizgalmasabb.

Auréllal már régóta nem foglalkozom. Két éve, hogy elhelyeztem a fiókban. Valamelyikben, a középsőben, talán, családi fotók és születésnapi albumok közé. Most kivettem. Hogy miért éppen most, nem tudom. Megérzésből. Megéreztem, hogy szeretem.

Ránk esteledett. Aurél az ágyneműmre helyezte a csíkos pizsamámat, hiába kértem illedelmesen, tegyen egy kivételt, ne erőszakolja rám. Meleg van, befűtöttem. De ő nem tágított, keményen tartotta magát ahhoz, hogy a személyi jogaim érdekében fel kell vennem, szinte követelte. Aztán a zoknimat, a pöttyös, vasalatlan zoknimat is a párnámra hajtogatta, majd füttyentett kettőt, hogy húzzam fel. Hiába mondtam neki, erre sincs szükség, ő hajthatatlanul ismételgette, hogy zokniban jobban szereti, miközben közösen elszürcsölgettük az esti teánkat.

Aztán elaludtunk.

2013. március 12., kedd

En, dő, troá, kvátrh

A legrosszabb, mi emberrel történhet.

Már csak az következhet újabb csapásként, hogy reggel, amikor amúgy is késésben vagyok, nem fogom megtalálni a fogpasztámat, majd pedig át kell öltöznöm.

Öt, tíz, tizenöt minutum, és gátá. Ennyi volt az egész.

2013. március 5., kedd

így is lehetett

Az alábbiakban* nagy titokban bemutatott színezett nyomatok a központi park egyik lócája alatt talált lobogóból pottyantak elő, amikor a tegnap éjjel szolgálatot teljesítő, hajléktalannak álcázott kolléga véletlenül be kívánt takarózni a kiselejtezett háztartási plédnek nézett zászlóval. Hadnagy azonnal a revizionista politika igazolását fedezte fel a haladéktalanul veszélyesnek nyilvánított paksamétában, és roppantul izgatott lett. Hiába hoztam fel számos bizonyítékot arra, h a folyóirat címe - mármint a Jugend - teljesen mást fed és abszolút másra utal, annyira belekékült az esetbe, h rögtön megfosztott a korábban megszerzett két szabadnapomtól, a szombati és a vasárnapi pihenéstől, mondván, az egységnél én vagyok az egyetlen kisebbségi, tehát kizárólag én tudok olvasni a Jugend sorai között.
Hát ismét megjártam.
(A fordításba egyébként ezúttal a {nácit} és a {szakadár szélsőséges mozgalmakat} is bele kellett foglalnom, méghozzá vörös betűkkel, amit végképp nem értettem. A szövegnek a Szecesszió virágai címet adtam, de nem ment át a cenzúrán, mivel a szecessziót végül sehogyan sem tudtuk átültetni az ország hivatalos nyelvébe. Maradt a *** jelzés, miután a **-ot legutóbb már felhasználtuk.)
*

Miután sokáig nem írtam

Nem hittem volna, hogy valaki elmegy a cédrusomért.
És el is hozza.
Nekem.