„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2013. április 25., csütörtök

2013. április 9., kedd

Aktuális APRÓ

Szívesen eladnám vagy kiadnám összes eddigi rezsiszámlámat, 
beleértve a továbbiakat is*

kizárólag egy olyan személynek, magyar állampolgárnak
- vagy nem magyar állampolgárnak, de magyar anyanyelvű Kárpát-medencei lakósnak,
- vagy nem magyar állampolgárnak, de magát magyarnak valló világpolgárnak,

aki**

ellenzi a közköltségek magyarországi csökkentését.

Előnyben azok részesülnek, akik a fentebb megnevezett körhöz tartoznak, ám hajlandók a kötelezően befizetendő összegen felül is havonta perkálni a szolgáltatóknak.

*egészen holtomig
**rendelkezik a munkaerő szabad áramlásának jogával

Jelentkezőket az Állást keresek - sürgősen! jeligére várok.*** Sürgősen.
***komoly

2013. április 5., péntek

Hagyományos bejegyzés

Maga bolond! Ceruzával ír naplót?! 
Maga teljesen bolond! Hisz egy szál ceruza még arra sem elegendő, hogy befejezzen egy blogbejegyzést. Főként, ha szerelmes a férfiba. Mert - ha nem tévedek - nem áldozhatja fel a saját szabadságát, nem viselheti az ott felejtett, kinőtt hajfixálót, nem aludhat a hintalován, nem ihat a hordójából, nem rasketálhatja fel a kertjét, és sosem szeretheti! Ez már önmagában véve is sok, nem csupán elvárásként. Na vegye csak elő gyorsan a cseáskáját, hadd töltsek. Igya le magát, utána majd megérti, miért gond, hogy Ön városi, s miért, hogy nem bír el öt bivallyal reggelente. Aztán végleg felejtse el a pormacskákat, a békákat, a vállfát, a tavat és a darazsakat.
Tehát ne legyen derűlátó, s ne gondolkozzék távlatokban De a jégszekrényt se nyitogassa, mert idegesít. Üljön inkább ide le, mellém, üljön le erre a szép kis fenekére, s igyon! Vizet? Az nincs, bocs. De ha éhes, adhatok szalámit és hozhatok be aprófát.
Megkérném arra is, hogy máskor hagyja otthon a kínai papucsát. Majd adok én neked, aztán jól elleszek Veled reggelig idebenn. Mert itt senki sem nyitja ránk váratlanul az ajtót. Addig viszont egy szót se! 

S most feltekerem a rádiót.

2013. április 3., szerda

Három húsvéti kívánság

- Képzeld, reggel, amikor betértem a sarki boltba, s elmondtam, mit szeretnék vásárolni, azt válaszolták, hogy ma mindenkinek lehet egy húsvéti jókívánsága, mert azt nyomban teljesítik, és még fizetnie sem kell érte. 
- Ez nagyszerű. Mit kértél?
- Előbb egy esőfelhő-eloszlató rakétát. Fekete P.-től is ugyanezt kértem a fenyő alá.
- Na, s megkaptad?
- Sajnos nem. Azt mondták, hogy már kifogyott a készlet, megkéstem vele. Kérnem kellett valami mást.
- És az sem volt...
- De, tojásfestékük még volt, viszont nem adták ki, mert tegnap lejárt az akció. Azt kifogásolták, hogy pont húsvéthétfő után kell nekem a festék. Felvilágosítottam őket, hogy közel egy hónapig megállás nélkül szakadt az eső, ki sem mozdulhattam a házból, így a tojásfestéket sem tudtam beszerezni. Most kéne. Erre azzal utasítottak vissza, hogy akkor tavaly kellett volna megvennem, de ha már erre sem figyeltem oda időben, menjek vissza jövőre, mert 2014 márciusáig biztosan nem adhatják olcsóbban, hisz lejárt a szavatossága. Addig ellenben megoldhatják valahogy. Csak most ne!
- Tehát nem kaptál.
- Nem.
- És mi volt a harmadik?
- Hogy ne legyen.