„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2013. május 13., hétfő

Annak ürügyén, hogy elolvastam egy cikket****

Ma nálunk járt a Majordómusz. Nem történt semmi különös, csupán arra kért, hogy ezentúl óránként figyeljek meg valakit.* Előbb elborzadtam a feladattól, meg is mondtam neki, hogy engem ilyen akcióra nem fog befogni, én római katolikus nő vagyok, vallásos nevelésben részesültem, vannak elveim, de aztán meggyőzött egy kávéval.** Úgyhogy ezentúl jelentenem kell Formaldehidáról, és kiderítenem, milyen gyártmányú és sorszámú gépet használ, ha éppen nem az íróasztalán lévőt.*** (Tulajdonképpen a naplóbejegyzéseit vagyok köteles nyomon követni, ám ez titok, mert szellemi tulajdonsértésről van szó, amiként az sem nyilvános, hogy a feljegyzéseit a második asztalfiókjában tartja, a kéztörlő és az evőeszközkészlet alatt - utóbbiról sem szabad beszélni, mivel szigorúan tilos étkezni munkaidőben.)

*Nem szeretném elijeszteni elveszíteni az ismerőseimet, a jókat különösképpen nem. 
**A szükség néha szabályt sért.
***A jövőben bekövetkező távolságért elnézést kérek minden kedves ismerősömtől. Majd áthídaljuk valamiképpen.
****A későbbiekben pedig hibátlanul elszavaltam egy szokványos munkaértekezleten, mint ahogyan a költeményeket szokás a félhomályos iskolákban.

Nincsenek megjegyzések: