„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2013. augusztus 29., csütörtök

Négykézláb bárkinek támadhatnak ötletei, akárkinek lehetnek rálátásai. Álló helyzetben nem mindenkinek

Miután a teraszról behozod a szemetesvödröt, óvatosan félrehúzod a szendvicsestálcát, és a villanyfénynél megvizsgálod a galambot. Nem tudod megállapítani, milyen színű. Furcsa halvány-vörös a tolla, mégis lehetetlen pontosan meghatározni, milyen. Egyszer régen láttál már hasonlót, egy hasonló színű foltot a folyó melletti homokban, ahol leszúrtak egy embert. Délután szúrták le az embert, te meg a barátaiddal este mentél oda futballozni, a telihold fényénél. Abban az időben még rengeteg ötleted volt, azt javasoltad, hogy ne közönséges futballt játsszatok, inkább négykézláb mászkáljatok a süppedő homokban, és fejjel lökdössétek a labdát. Mászkáltatok is négykézláb, amíg észre nem vettétek a puha homokban szétmállott vérfoltot. Sokáig tanakodtatok a színét illetően, végül abban egyeztetek meg, hogy bíbor. Ám ha a közgazdász barátodnak most azt mondod, szívesen ajándékoznál neki egy bíborszínű galambot, természetesen azt válaszolná, hogy bíborszínű galamb nincs is.

Nincsenek megjegyzések: