„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2013. szeptember 15., vasárnap

Az elégedett turisták városában kiröhögnék, ha csak gazembereket akasztana fel

Ő a világ legremekebb magányos cowboya. Az igaz, hogy mindig cigaretta fityeg a szájában, a colt-tal viszont úgy bánik, ahogyan rajta kívül senki. Ha például feldob egy cukorkát a levegőbe, azt biztosan kétszer keresztüllövi, a coltot visszacsúsztatja a pisztolytartóba, a bonbont pedig elkapja s megeszi. Az összehajtogatott cigarettapapírba például három golyóval is képes szabályos halálfejet lyuggatni. Ezenkívül ragyogóan lovagol. A nyeregben ülve, vagy a vágtató ló hátán állva simán megeszi a babkonzervet, tűbe fűzi a cérnát, megsodorja a szivart. Meg kell azonban hagyni, mindehhez pompás lova van. Jolynak hívják, átugorja a legfélelmetesebb szakadékokat is, egymagában elmegy a kovácshoz, hogy kiválassza a neki legmegfelelőbb patkókat, ismeri az összes indián furfangot, továbbá fára mászik és horgászik. Utóbbin még a gazdája is elámul egy kicsit, mert sehogyan sem tudja megérteni, miként fűzi fel Joly a gilisztát a horogra. Hiába érdeklődik efelől nála (mivel beszélgetni is szoktak egymással), a paripa csak fintorog, és kitérő válaszokat ad. Ilyeneket mond: "Úgy vagyok vele, mint mindenki a világon. Én is utálkozom közben." 

Nincsenek megjegyzések: