„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2013. november 29., péntek

A pityókás melletti nádasban



Történetünk időpontja 1894, helyszíne a szolnoki állami főgimnázium, tárgya egy kézről-kézre járó néhány soros levél*, amely gyűléseket, tárgyalásokat, kompromisszumokat, vitákat, intéseket, szemöldökráncolásokat, eljárásokat, megrovásokat és titkos mosolyokat vont maga után.



Kedves kur/átor és

vám/szedő úr

Már régen értesültem hogy a pi/tyókás melletti

nádat mindenki használja./

Azért figyelmeztetlek hogy a pi/tyókás melletti

nádat tisztán tarsd, mert a fa/luházánál tett

szomat bepiszkolom./

Hű szeretőd/

Nagyfa/ludi hosz-

szu/

László/



Amennyiben az önmagukban minimális értelemmel bíró fenti sorokat a ferde vonaltól balra összeolvassuk, azonnal nyilvánvalóvá válik a leplezni kívánt trágár tartalom. A levelet a diákok egyike csempészte be az iskolába, ahol többek is szorgalmasan másolták és terjesztették egészen addig, amíg a tanoda vezetősége áprilisban tudomást nem szerzett róla. Az ügy kivizsgálása a direktor, no meg az érintett harmadikos, ötödikes és hatodikos diákok osztályfőnökeinek bevonásával folyt. A bűnrészesnek talált kilenc diák közül a két hatodikoshoz (Ösztreicher Simonhoz és Kaszab Jánoshoz) vezettek a szálak, mint kezdeményezőkhöz.



A június 19-én megtartott előzetes osztályozó konferencián a tantestület Ösztreicher Simont találta értelmi szerzőnek, mert nála akadt el a vizsgálat fonala. A tanári kar egységesen úgy döntött, hogy magaviseletből a kevésbé szabályszerű tanjeggyel fogja büntetni a tanulót. A június 25-ei végleges osztályozó konferencián viszont már megoszlott a bizottság véleménye, ezért szavazást tartottak. Végül minden érintett szabályszerű tanjegyet kapott magaviseletből.



A leszavazott kisebbség szerint nemcsak Ösztreicher Simont, hanem Kaszab Jánost is kevésbé szabályszerű jeggyel kellett volna illetni. Úgy vélték, a kisebbek enyhébb elbírálás alá tartoznak, mint a felsőbb osztályba járó értelmi szerzők. Azt szerették volna elérni, hogy az erkölcsrontó nézetek táplálói s terjesztői idejében elnyerjék büntetésüket, esetük elrettentő példa legyen az ifjúság számára.



A különvélemény címzettje Hóman Ottó, a Budapestvidéki Tankerület főigazgatója volt, aki nem mulasztott el válaszolni a vidéki kollégáknak. Hóman azzal zárta le a témát, hogy kijelentette: megbotránkozással értesült a fegyelmi kihágásról, ő maga is kevésbé szabályszerűt írt volna az értelmi szerzők bizonyítványába, mégis megrója a szolnoki gimnázium vizsgálati gyakorlatát, mert szerinte veszélyezteti „az intézet érdekeit”.



*A levél a fegyelmi ügy elbírálását kommentáló különvéleményben maradt fent az osztályozó konferenciák jegyzőkönyve mellékleteként a szolnoki Magyar Királyi Verseghy Gimnázium iratai között [SZML VIII/59/15. 1894/462.].


Nincsenek megjegyzések: