„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2014. január 29., szerda

A nők néha nem ismerik a jelképeket


A nők általában kerülik az olyan udvarlókat, akik virágéneket dúdolnak nekik, és finom szeméremmel táncolják körül a való tényeket. 
Ha tehát egy nővel közölni kell valamit, a legjobb erősen megcsípni a karját, majd a kívánságokat hangosan elmondani, tömören, mint egy sürgönyt. 
Szerelem esetén az a legegyszerűbb, ha a férfi leteperi őt, s így, a tettek nemzetközi tolvajnyelvén közli vele az esti programot. 

A jelen és a megelőző állapot közötti különbség tulajdonképpen azonos a költői és a mondain szerelem közti eltéréssel. Utóbbiban mindig egyfajta „impresszionista” kettősségről van szó: egyfelől a nőről alkotott illanó, légies fogalomról, másfelől az érzékiségről mint céltalanul hullámzó ösztönről, amely sosem kapcsolódik egy teljes nő-modellhez, hanem csak szeszélyesen lecsíptetett hölgyformarészekkel pólózik. 

Nincsenek megjegyzések: