„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2015. május 6., szerda

Tanítani a cirkuszt

Belegondoltam, nem is annyira könnyű. 

Hisz mégis mit mondasz az 5 éves kölyöknek a meztelen keblű nőről, aki féllábon egyensúlyoz egy lovon? Aztán ugyanaz a nő ugyanígy, pucéran, fedtelen keblekkel fekszik egy másik ló hátán, hason, csipkés bugyikában.

Kérdezd meg tőle, mi tetszett neki a cirkuszban, vagyis ebben a cirkuszban.
Nem könnyű.

És mit mondjál neki a szomorú szemű bohócról? Hogy ma kivételes napja van? Előzőleg ugyanis arról beszélték neki, a bohóc arra való, hogy szórakoztasson. Ennek meg nem olyan arca van, hiába dugja bele kék-zöld pofikájába a furulyát. 

Ha pedig végignézem a képeket, be kell látnom, túl sok a kartonon a ruhátlan akrobata, túl sok az összeérő ellentétes nemű test, és erről még akkor is nehéz szónoklatot tartanod az óvodásnak, ha egyébként tisztában vagy vele, szinte nem ért semmit az egészből, és egyelőre nem is érdeklik az ilyesmik, hálistennek.

Hogy milyen világ ez!

Nincsenek megjegyzések: