„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2015. december 17., csütörtök

Mindent a csángókért*


Bizonyára nagyon az út elején járok, hisz most hallottam először Dorinel Ichim bákói úrról, aki állítólag folklorista, összeállított már életében néhány néprajzi kiadványt, s állítólag múzeumigazgató is (volt) a tartományában. Az sem lenne túl nagy baj, ha mindezeket rosszul tudnám.

Ezt az úriembert ugyanis az 1990-es évek elején nagy szeretettel és dicsérendő szakmai érdeklődéssel meghívták a IV. Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferenciára, Békéscsabára, ahol Portul popular romanesc al ceangailor moldoveni** címmel előadást tartott az egybegyűlteknek, románul, jó nagy adag iróniával.*** Önmagában véve ez sem gond, abba viszont már nyugodtan bele lehet kötni, hogy a románul elhangzott, megírt anyagot a szerző anyanyelvén szerkesztették bele a konferencia tanulmánykötetébe, amely Magyarországon jelent meg, tehát elsősorban a magyar olvasókat célozták meg vele. Talán ez az alapvető hiányosság az oka annak, hogy máig sokan közülünk nem értik, mennyire könnyen és egyszerűen, történelmi, antropológiai érveket felsorakoztatva bizonyította be ez a kalapos szaktekintély a csángók ősi oláh származását. Igaz, hogy Ichim úr a román állam idevonatkozó hivatalos álláspontját fogalmazta meg közérthetőn, de annyira csalafintán, hogy még a legvérmesebb ellenzőivel is elhiteti: a csángók valójában Erdélyből Moldvába áttelepült románok, akik nem a helyiektől való félelmükben, de nem is a megváltozott körülmények (a földhöz ragadt szegénység) miatt vetkőztek ki székely viseletükből, amiként ezt a magyarok megpróbálják beállítani,  hanem a kultúrájuk iránti ragaszkodásból. Erőteljes nemzeti identitásuknak köszönhetően ők megőrizték eredeti ruháikat, jelképeiket, az archaikus, letisztult gétadákot, amiként ezt**** a Traianus-oszlop is illusztrálja.
Szerencséjére legyen mondva: nem voltam jelen azon a konferencián. 

* mindent vissza

**  A moldvai csángók román népviselete

*** az előadások hangneméből világosan kitűnik, hogy 1990-ben még kőkeményen tartotta magát az 50 évnyi kommunista propaganda alatt megalapozott internacionalista tempó és témafelvetés

****  az elcsángált dákógéta hagyomány antik tisztaságát.

Nincsenek megjegyzések: