„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2017. február 26., vasárnap

Élet az új lakásban


Két huszonéves adónisz a lakásod közepén, mindenük a helyén, a szerszám a kezükben.


…és amikor felébredsz reggel, és nem tudsz sem kilépni az ágyból, sem végigtipegni a szálloda méretű házikó folyosóján a szerteszét szórt holmiktól, az ébresztőóra az utolsó, amire szükséged van. Nem vered le az éjjeliről, nem vágod a falhoz, mert arra tanítottak, légy fegyelmezett a nehéz pillanatokban. Máskor nem számít, mit és hogyan teszel, nincs nagy tétje. De amikor arcot, fogat, hónaljat mennél mosni szétnyomódott fizimiskával, kócos hajjal, hogy eleget tégy az elvárásoknak, és egy csöppnyi víz sem folyik ki a csapból, képtelen vagy csendben maradni. Látod a mennyei öklöket, amint föléd emelkednek, fenyegetnek, de te hősiesen ellenállsz, inkább legyintesz egyet: hát emelkedjetek! Kint mínusz húsz, gyanús, biztosan lefagyott a rendszer, és kezdődhet minden előröl.

Hivatalos ünnepnap van, elcsípni egy valamire való szakit művészet lesz.


Nincsenek megjegyzések: