„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2017. február 8., szerda

Mühle rózsái


A Ladics-család történetét valószínűleg ismerik. Ezt a fotót úgyszintén, és azt az épületet is, amelynek főhomlokzata a Jókai utcára néz. Arról a házról van szó, amelyben Petőfi Sándor is megszállt, amikor Gyulán járt, ma pedig ódon lakásmúzeum.


Nos, van a família históriájának egy-két olyan fejezete, amelyről nem biztos, hogy még hallottak. Képzeljék maguk elé az ingatlan udvarát, lássanak bele egy aranyos virágoskertet, nem túl nagyot, de legalább akkorát, hogy egy tíz fős társaság nyaranta kényelmesen elférjen árnyas díszfája alatt. Mint minden valamire való városi polgár akkoriban, Ladicsék is adtak arra, hogy ez a hely kellemes, szép és divatos legyen. Gondozására szakembert fogadtak, a kiültetett virágokat pedig (az 1800-as évek végén igazoltan) Mühle Vilmos temesvári rózsanemesítőtől rendelték. Anélkül, hogy hazabeszélnék, vagy elfogultnak tűnnék: azokban az évtizedekben a Mühle-dinasztia cége volt a monarchia legfelkapottabb kertészete. Még könyvnyi vastagságú szaklapot is megjelentettek Rózsa-Újság/Ungarische Rosenzeitung címmel, magyar és német nyelven. A folyóiratnak Gyulán is voltak előfizetői, többek között Ladicsék.


Nincsenek megjegyzések: