„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2017. március 27., hétfő

Amikor a testek összegabalyodnak


Milyen az a házasság, amelyiket arcrezdülés nélkül irányítja az anyós, dörmögi szét az após? Elmentünk, hogy meghallgassuk, megnézzük. Az aktuális helyzetről március 23-án Pindroch Csaba tartott előadást a Gyulai Várszínház Kamaratermében.

A színművész elmondása szerint az ilyen frigy eléggé hétköznapi. A javíthatatlanul romantikus alkat nem is érti. Hogyan is magyarázhatná el különösebb hangszínváltás nélkül, vagy éppen ellenkezőleg, erősen gesztikulálva a nősülni készülő Antinak, mire számítson. Vagyis, hogy túl sok jóra egyáltalán ne. Csak a menyasszonyt szeresse, de azt nagyon, anyóson-apóson át. A barát végül megkíméli Antit, nem áll elé, nem inti le. Marad a monológ, a fotel, amelyből néha biztosan megnéz egy-egy szerelmes filmet a tévében, és marad az őskori barlangrajz is a háttérben. Hát ebből a primitív világból, úgy tűnik, sosem fogunk kilábalni.


Ebben a férfiasan berendezett szobában beszélik le a nézőt a házasság szentségéről, miután az összes olyan negatív jelzővel ellátják, amelyekkel már valamennyien találkoztunk. A kimondott közhelyek azonban nem maradnak fent a színpadon, hanem úgy, ahogyan vannak, rázúdulnak a nézőre, szinte maguk alá temetik a néma, statisztáló szemlélőt. Talán szerencsés lett volna előtte elolvasni Sebes T. Attila (polgári nevén Sebestyén Elemér, álnevén Anthony Grey) Segítség, megnősültem! című regényét ahhoz, hogy felfogjuk a merénylet üzenetét. Mert eldönthetetlen, hogy akkor mégis mi lenne nekünk a legjobb: a házasság, vagy a házasságon kívüli egyéjszakás kalandozás.


Nincsenek megjegyzések: