„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2017. június 29., csütörtök

A mobilzongora mindent tud, ami zene, és ha kell, az időt is megállítja


Mr. Piano: „Ezek azok a pillanatok, amiket a turista örök emlékként hazavisz”

Egy #gyulainyar feliratú fekete zongora gurult végig városunk utcáin az elmúlt napokban. A muzsikáló hangszer és tulajdonosa, Mr. Piano, azaz Vágó János naponta többször is megtette a vár és az Eszperantó tér közti távot. A gyulaiak örültek neki, többen tapssal fogadták, és voltak, akik egy szelfire is beálltak a mobilhangszer mögé. Megkértük ezért a show ötletgazdáját, mondjon néhány szót többek között arról, milyen egy korszerűsített 1884-est vezetni.

– Hogyan érezte magát Gyulán? Milyen a város?

– Elképesztően éreztem magam. A város gyönyörű. Többször jártam már itt, igaz, a zongorával most először, de mindig csodálatosnak találtam. Le a kalappal!

– Önt tapssal, fülig érő mosollyal, de a mobilzongorát hogyan fogadták?

– Ugyanúgy, mint a világ többi részén, ahol már megfordultam. Az a pozitív szeretet viszont, ami itt körülvesz, mindent fölülmúl. Egyszerűen fantasztikus. Az autósok megállnak, utánam jönnek, visszafordulnak, megszólítanak.

– Hol fordult még meg a világban?

– Magyarországon belül rengeteg településen, ezen kívül Németországban, Olaszországban, Svájcban, Ausztriában. Nagyon sok helyen, nem is lenne idő rá, hogy az összeset felsoroljam.

– Mindenhová ugyanazzal a repertoárral megy el, ha hívják?

– Minden egyes rendezvény más, úgyhogy nem. Azért is jó ez a zongora, mert például ide a miskolci operafesztiválról érkeztem, ahol kizárólag komolyzene szólt belőle. Itt, Gyulán, mivel egy nyári fesztivált népszerűsítünk, kicsit könnyedebb muzsikával próbáltam megérinteni a hallgatóságot. Filmslágerekkel, magyar könnyűzenei nótákkal. A kínálat az Omegától a legújabb sztárok által előadott dalokig terjed, a felcsendülő számok mindenike figyelemfelkeltő, tetszik a járókelőknek, tehát megfelel a célnak, kíváncsivá teszi a közönséget a gyulai nyár produkciói, műsorai iránt.

Vagyis az Öné egy olyan zongora, amely minden olyasmit tud, amit zenének nevezünk. Milyen hangszerről beszélünk?

– Egy 1884-ben Pesten, a Rákóczi út 60. szám alatt gyártott bécsi mechanikájú zongoráról, amit saját kezűleg alakítottam át.

– Hogyan, mivé? Mi mozgatja, mi csalja elő belőle a hangokat? Mi van benne?

– Van benne egy elektromos zongora, tehát ha nagyon akarunk, zongorázni is lehet rajta. Van benne egy memória is, de azt, hogy milyen fajta, nem árulom el, és van még benne egy lejátszó, meg egy hangszóró. Ezeknek köszönhetően jönnek ki a dalok a zongorából.

– Ha csak így, ilyen egyszerűen előjönnek a hangok a hangszerből, Önnek mi a szerepe?

– Hát nekem az, hogy én vezetem ezt a zongorát. És én találtam ki. Az, amit Gyulára is elhoztam, egy show, egy geg, amely minden ember szeme alá szarkalábat csal. Még nem találkoztam olyan személlyel, aki ne mosolyodott volna el azon, hogy jön vele szemben egy zongora az utcán. A legjobb, amikor egy-egy sarok után összeütközöm „a” négytagú családdal. Együtt a kisfiú, a kislány, az apuka és az anyuka, s a gyermekek kezében megáll a fagylalt. De ugyanez a döbbenet a felnőttekre is érvényes: tátott szájjal néznek, mert nem hiszik el, hogy az, amivel összefutottak, egy zongora. Olyankor is varázslat van, amikor leülhetnek a hangszerhez, és átváltozhatnak előadóművésszé. Ezek a pillanatok azok, amelyeket a turisták örök emlékként visznek haza magukkal. Az enyém egy olyan látványosság, ami feldobja, vidámabbá teszi a hétköznapokat.

– Mi adta az ötletet?

– Alapvetően muzsikus vagyok, ugyan nem zongorista, de népzenész, és ebből eredően nagyon sokszor jártam külföldön különböző fesztiválokon. Az egyik ilyen alkalommal, 1998-ban láttam valahol egy hasonló zongorát. Nagyon összebarátkoztam a tulajdonosával, akit aztán 2004-ben a saját rendezvényemre is meghívtam. Akkor merült fel bennem, hogy kéne nekem is csinálnom egyet, hogy legyen egy magyar zongora is. Az enyém végül teljesen eltérő lett az övétől, mert ami neki van, az inkább Mozárthoz köthető, stílusában, hangzásvilágban, kinézetében is. Nem is játszik rajta az úriember, ha nincs a fején a rizsporos paróka. Rám nem vonatkoznak megkötések. Debrecenben, a Rettegések éjszakája című rendezvényen Drakulát alakítottam, a zongorám csontváznak volt álcázva, bordái közül pedig a Walt Disney-féle mesefilmek zenéjének átirata harsant fel. Fantasztikus volt! Hisz attól borzalmasabb nincs, mint amikor Hófehérke szalad az erdőben a vadász elől. Ezért mondtam már korábban, hogy a zongorám bármire alkalmas. Esküvőkre, állófogadásokra is bevittem, gúlát formáztam a testén pezsgőspoharakból.

– Akkor legyen szíves, árulja el a Gyulai Hírlap olvasóinak, mit csinál Mr. Piano civilben, mondjon néhány szót önmagáról is. Tudomásom szerint ugyanis Ön pont zongorázni nem tud. Milyen hangszereken játszik?

– Zenész vagyok. Citerán, tamburán, tekerőlanton, nagybőgőn, furulyán, gitáron játszom. Valóban, pont zongorázni nem tudok, holott a legtöbben meg vannak győződve arról, hogy uralom a hangszert. És ez azért van, mert zenészként ismernek. Menet közben egyébként nem is lehetne játszani, sem ezen, sem egy másik zongorán. Hömpölygő tömegben a hangszer mögül nem látnám, ki kerül elébem, és ebből csak bajok adódnának. Mindenre figyelni kell: az útra, nincs-e rajta akadály, a gyermekekre, akik bármelyik pillanatban kiszaladhatnak az úttestre, és egy rossz pillanatban akár a hangszer alá is kerülhetnek. De technikailag sem használható, hisz pedálok sincsenek rakta. A vájtfülűek is rögtön észreveszik, hogy nem én játszok.

– A mobilzongorás siker egyszer sem késztette arra, hogy megtanuljon zongorázni?

– Szerintem én már öreg vagyok ahhoz, hogy nekifeküdjek. Saját magamnak odahaza persze elzongorázgatok, de nem olyan szinten, amit az utca embere kitörő örömmel fogadna. Őszintén szólva: nem, nem érzek rá késztetést.

– Népzenészként mikor fogjuk hallani Gyulán?

– Sosem lehet tudni.

Eljönne, ha meghívnák?

– Persze. Van egy zenekarunk, korábban sokszor felléptünk, aztán szétszóródtunk, évente már csak egyszer-kétszer jövünk össze. De fel tudnánk venni a fonalat, ki tudnánk állni muzsikálni. Ám itt Gyulán még nem is tudják, hogy én népzenész vagyok!

– Most már fogják. Lesznek még meglepetései?

– Lesznek. Valami olyasmivel is készülök, ami rajtam kívül eddig tényleg senki másnak nem jutott eszébe. Majd jelentkezem.


2017. június 20., kedd

Kuflikkal szökdécseltek


Dániel András író volt a gyermekkönyvnapok vendége

Rajzfilmvetítéssel színesített író-olvasó találkozó nyitotta meg a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban a 88. Ünnepi Könyvhetet és 16. Gyermekkönyvnapokat. Június 8-án délelőtt Dániel András író, illusztrátor a kuflikról beszélgetett az egybegyűltekkel, majd egy világprömierben is részesítette a jelenlévőket.

Kuflilógiai konferenciává kerekedett az ünnepi könyvhét első gyulai rendezvénye csütörtök délelőtt a városi könyvtár Simonyi-olvasótermében. A Szökdécselj a kuflikkal! című találkozón a Magvető általános iskola I. B. osztályának tanulói azzal lepték meg a meghívott írót és az egybegyűlteket, hogy eljátszották, kik a kuflik, és bemutatták, miként szoktak pattogni, szökdelni Dániel András teremtményei. A kuflik életében ugyanis folyton történik valami érdekes, izgalmas, fordulatos.

A főként kisiskolásokból álló olvasótábor ezt követően elképzelhette, elmondhatta, megtudhatta, miről ismerhetők fel a kuflik, miként néz ki a fejük, milyen a két szép szemük, mire alkalmas a két pici kezük, milyenek a lépkedésre kitalált emberi lábakat helyettesítő ugródudoraik, amelyeken – és nem mellesleg – egy véletlen folytán elszökdécseltek az elhagyatott rétig, addig a kupacig, amelyet varázslatos lakóhelyükké alakítottak kicsinyke kis zsebásóikkal. Hilda, Pofánka, Zödön, Fityirc, Titusz, Valér és Bélabá azóta is ott lakik, onnan járja be a vadmarcipánnal, vadkaviccsal, vadspenóttal és mindenféle jópofa figurával benépesített vidéket.

Dániel András kuflicsapata bárhol előjöhet, és bármikor beleírhatja önmagáról szóló meséit a szerző jegyzetfüzetébe, azzal a jószándékkal és távlati céllal, hogy ne merüljenek örökre feledésbe. Buszon, vonaton egyaránt születnek történetek, így Gyulára jövet is előpattant egy-két egyéni gondolat. Ezeknek egy részéhez illusztráció is készül majd (az otthoni nyugalomban), sőt, néhányukhoz rajzfilm is. Eddig összesen tizenhárom kuflis film állt össze, egyet a nézőközönségnek is levetítettek a csütörtöki összejövetelen. A teljes blokk augusztusban kerül a hazai mozikba.

Ráadásként a nyomtatásban még meg nem jelent kuflieseményekből is választhatott egyet a publikum. A Hilda kalapja, a Tengerre kuflik!, a Mi van a fűben?, a Szélposta, a Bélabá távcsöve és a „cím nélküli” Zenekar közül utóbbira esett a választás, ezért a szerző ezt adta elő világprömierként hallgatóságának, hisz soha sehol nem olvasta még fel. Végül a munkacím helyett végleges címet is javasolhattak a teremben ülők. A felvetések annyira ötletesnek bizonyultak, hogy Dániel András megígérte, minden új kuflisztorijával eljön majd Gyulára, hogy a helyiek képzelőerejének segítségével megtalálja a legmegfelelőbb alakváltozatot.  

A tizenévesek is megkapták a nekik járó figyelmet: az író a Kossuth téri gyulai könyvvásárra irányította őket, hisz az ünnepi könyvhétre számukra is megjelent egy vadiúj antológia, a Szívlapát, amelynek kortárs verseit szintén ő illusztrálta.


2017. június 18., vasárnap

A lefoglalt szalonna


Hatalmas szalonnalopás történt!
A tettes lebukott!


Néhány hét előtt adtuk hírül, hogy a csabai főszolgabíró Farkas Antal csabai kereskedőnél két waggon szalonnát foglalt le, amelyet a gyanúsított a maximális áron felül adott el, így akart elszállíttatni. A nagymennyiségű hústerméket elkobozták tőle, majd hatósági tarifán áruba bocsátották.

A nyugtalan vérű kereskedőnek azonban, úgy látszik, ennyi nem volt elég az intő példából: üzelmeit folytatni próbálta.

Elek István, a gyulai rendőrség ügyes kezű detektívje ugyanis folyó hó 18-án délelőtt a pejréti tanyák között feltartóztatott egy kocsit, amely 58 oldal szalonnát szállított igazolvány nélkül Csabára, Farkas Antal részére. A becses szállítmányt vivő járművet a nyomozó visszakísérte Gyulára, a felrakott 1445 kg szalonnát beraktározta a vágóhídi hatóság elárusító helyiségébe, miután jelentést tett Tanczik Lajos rendőrfőkapitánynak, aki elrendelte a csempészáru elkobzását. Határozatát az országos közélelmezési hivatallal is közölte.

A szalonna eredete után kutatva a rendőrség megállapította, hogy Farkas Antal egy gyulai hentestől, Démusz Ferencnétől vásárolta 8 korona 60 fillérért, vagyis a nagybani maximális árnál 1 koronával drágábban.

Ugyancsak megállapítást nyert, hogy ugyanazon személytől május hóban Farkas Antal 10 mázsa szalonnát és 1 mázsa zsírt szállított el, szintén az előírásnál drágábban.

A közélelmezési hivatal hozzájárulásával a romlásnak kitett szalonnát pénteken a város elárusította kicsinyben.

A rendőrség Farkas Antal ellen megindította a kihágási eljárást, sőt, mivel árdrágítás vétsége is látszik fennforogni, az esetről jelentést tett a királyi ügyészségnek.


A történtekről H. Délibáb különleges ügynök tájékoztatta a hírlapot.



2017. június 15., csütörtök

Nánásra fel!


Megnéztük, mit tesz önmagáért és a turistáért a hajdúsági fürdőváros

Hajdúnánás másodjára szervezett sajtótúrát újságírók részére, az ideire lapunk is meghívást kapott. A rendezvény két napja alatt bejártuk a települést és környékét, átvilágítottuk a Bocskai koronát, megízleltük a Nánási portéka védjegye alatt forgalmazott termékeket, felpróbáltunk néhány kalapot a helytörténeti gyűjteményben, beültünk a moziba, pusztataxival belehajtottunk a tanyavilág hétköznapjaiba, naplemente után pedig leteszteltük a gyógyfürdőt.


2017. június 12., hétfő

Egy nő a katedránál!


Hírek a gyulai főgimnáziumból


A mathematika tanárai rendszerint erős nézésű, szigorú emberek. Nemhiába van az, hogy egész életükön át száraz numerusokkal hadakoznak. Kegyelmet, elnézést nem igazán ismernek, mert őket kizárólag a 2x2 vezeti! A vagy-vagy. Náluk nem lehet hasalni…

Így van ez mindenütt, csak épp Gyulán nem, mert itt a gimnáziumi bizottság a mathematikai, arithmetikai és geometriai tanszékre most egy fiatal pedagógusnőt alkalmazott. Gyepes Boriska okleveles középiskolai tanárnőt, Gyepes Rezső gyulai főpénztáros jeles képzettségű leányát, ki működését már meg is kezdte.

Mint hírlik, a gyulai főgimnázium diákserege már erősen nekifeküdt a 2x2-nek!


2017. június 10., szombat

A kereszténység védőoszlopa – Gyula 1566-ban


Az ünnepi könyvhét hivatalos gyulai megnyitóján bemutatták a tanulmánykötetet

Emlékezetes pillanatokról és meghatározó személyiségekről beszélt az Ünnepi Könyvhét kapcsán Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere a csütörtöki megnyitón. Kitért a nemrég elhunyt Jókai Anna irodalmi nagyságára, akinek távozása szomorú aktualitást adott az idei országos rendezvénynek, de arra is intett, hogy minden helyzetben meg kell találnunk az időtálló értékeket. Jókai Anna teljes életet élt, és lezárt életművet hagyott hátra, mondta az elöljáró, de jelentősége a későbbiekben mutatkozik majd meg igazán. Görgényi Ernő emlékeztetett arra is, hogy az írónőt Gyulán mindig teltház fogadta.

A kereszténység védőoszlopa – Gyula 1566-ban című tanulmánykötetről szólva megjegyezte: a gondosan szerkesztett kiadvány minőségi olvasási élményt kínál. A könyv egy tavalyi gyulai konferencia történelmi-régészeti előadásainak anyagát foglalja össze, és az idei könyvhétre jelent meg. Bemutatását a nyitónapra időzítették.

Hóvári János egyetemi docens, a Zrínyi Miklós – Szigetvár 1566 emlékév elnöke a sajátunktól eltérő kultúrák tiszteletére és az egyes nemzedékek olvasási szokásainak sokféleségére, időbeli változásaira hívta fel a figyelmet felszólalásában. Kitért a helyi értékek megőrzésének jelentőségére, és kifejtette, mekkora összetartó ereje lehet a belülről fakadó kulturális megnyilvánulásoknak. Az újításoknak rendszerben kell történniük, és nem szabad elszakadniuk a hagyományoktól. Hóvári János a tudás, a tartás többletértékének hangsúlyozásával zárta megnyitóbeszédét.

A kötetben megjelent tanulmányok hátteréről dr. Erdész Ádám, az MNL Békés Megyei Levéltárának igazgatója kérdezte a jelen lévő szerzőket. Dr. Hóvári János turkológus, egykori diplomata a török birodalom terjeszkedésének nemzetközi kontextusát és Magyarország lehetőségeit foglalta össze. Dr. Németh Csaba hadászati statisztikák és egy 16. századi krónika alapján mutatta ki, hogy a gyulaiak teljesítménye az 1566. évi ostrom idejét hatalmas volt. A történész továbbá az is fenntartja, hogy Kerecsényi kapitány nem volt áruló.

Páll Dávid Gergely PhD azokat a technikákat mutatja be dolgozatában, amelyekkel ő és csapata bekapcsolódott a Szigeterőd program keretében zajló kutatásokba, amikor előzetes talajvizsgálataikkal feltérképezték, hol érdemes régészeti ásatásokba kezdeni. A feltárások kézzelfogható eredményeiről Liska András régész írt tudományos közleményt. A bemutatón kiemelte, abban a szerencsés és ritka helyzetben vannak, hogy az ostrom konkrét maradványait sikerült megtalálniuk, ami annak is köszönhető, hogy csak ott végeztek feltárást, ahol tudták, hogy találnak valamit. Az Erkel Ferenc Múzeum munkatársa jelezte, mindenképp további pontosításokra lesz szükség.

A kereszténység védőoszlopa – Gyula 1566-ban című kötetben Oross András PhD arról ír, hogyan ítélték meg Bécsben a hajdani gyulai vár helyzetét, Bagi Zoltán Péter PhD főként a várkapitányi szerepkörrel foglalkozik ugyanitt, Kelenik József PhD a nagykanizsai példából kiindulva elemzi az egykori palánkerődöket, Varga Zoltán pedig a szigetvári Zrínyi-kultuszról számol be.


2017. június 5., hétfő

kRémes praktikák

Türelemjáték

Éppenséggel már nem számítok újoncnak a konyhában, mégis mindig belesülök valamibe. Köztük van a hurkaformájúra modellezett kenősajt felbontása. Ne mondja nekem senki, hogy elsőre sikerült útmutatásszerűen felnyitnia ezt a készítményt, mert nem hiszem el.

A legfelemelőbb érzést akkor váltja ki belőled a kis guriga, amikor sietsz, és ripsz-ropsz kellene elintézned a falnivalót. Ilyenkor aztán egészen biztosan át is öltözhetsz, ki is takaríthatsz, moshatsz azt követően, hogy megpróbálod az ömlesztettet ehetővé tenni.

Nos, felsorolom, milyen módszerekhez folyamodtam annak reményében, hogy egyszer majd csak legyőzöm a krémsajt páncélt formázó védőrétegét. A műanyag hártyát először a kés hegyével igyekeztem átszúrni, de valami miatt az eszköz mindent tett a termékkel, csak pont lukat fúrni nem volt képes bele. Az ujjamba viszont…

A második kísérlettel egyszerűen csak ketté akartam hasítani, vágni az arcátlan ellenállót. Ez sem ment, késem ide-oda siklott a felületen mindaddig, amíg végképp meg nem untam a manővert, és nagy erővel le nem sújtottam a puhatestűre. Erre szinte a teljes tartalom kibuggyant a burokból, és a fele leesett a padlóra.

A harmadik hadjáratban a készítmény két csücsöri végéből az egyiket, vagy pedig, ha ez sem adja meg magát, akkor mindkettőt kifárasztom az ollóval, hogy aztán határozott mozdulattal lenyisszantsam. Kétesélyes ostrom ez is, hisz vagy sikerül, és kirobban a krém a burkolatból, vagy nem.

Utolsó lehetőségként a körmeimhez szoktam folyamodni. Eddig azonban még ezzel a női trükkel sem mentem semmire.


2017. június 3., szombat

Gyorsírói tanfolyam

"HALADÓKNAK"


Indul!

pár néhány hónappal előbb korábban meghirdetett levelező gyorsírói tanfolyamunkat kellő siker koronázta;

részint régi növendékeimtől unszoltatva, részint Gyula városában élő azon törekvő gyorsírókra gondolva, kik óhajtanák a már meglévő, e téren szerzett tudásukat még tovább fokozni;

hajlandó vagyok a fenti ciím alatt egy másik gyorsírói tanfolyam nyitására.

1. A tanfolyam egy hónapig tart, de heteu-nkint 5 órát számiítok.

2. Hogy hol, mikor, melyik napnak melyik órájában jöjjenek össze a tanfolyamon résztvevők, azt egyenesen tetszésüktől teszem függővé.

Az első óra május G-én délután 6–7 óráig az Árpád-utcai ref. iskola kistermében, a régi tanfolyam helyén tartatik meg.

3. A tandíj 10 korona, mely fiösszeg az első órán kifizetendő.

4. Jelentkezni lehet Dobay János könyvkereskedésében lehet.

5. Az első órán még lehet jelentkezni, üde később már nem.

Záradékul: harmincnál kevesebb növendékkel semmi körülmények között tanfolyamot nem nyithatok.

Kiváló tisztelettel:

Torró Miklós
ref. lelkész, okleveles gyorsírdó, s a Gyertyafény havi belmissziói folyóirat felelős szerkesztője

és

Déli
mint rovatvezető